Idén másként ünnepeltük az 1956-os forradalmat és szabadságharcot a Creascolában. A hagyományos megemlékezés helyett olyan élményt szerettünk volna adni diákjainknak, amely igazán közel hozza hozzájuk az eseményeket – nem könyvekből, nem filmekből, hanem élő tanúk személyes emlékeivel.
Különleges vendégek – közös felkészülés
Götze Lilla és Marton Tamás tanáraink ismerőseiken keresztül két rendkívüli vendéget hívtak meg: Csányi Anikó nénit és Antók Péternét, Marika nénit, akik 1956 októberében még gyerekek voltak – 4 és 10 évesek. Lilla kolléganőnk előzetesen interjút készített velük, amelybe a DÖK (Diákönkormányzat) által megfogalmazott kérdéseket is belefoglalta. Ez közös munkát jelentett diákok és tanár között, amely már a felkészülés során is megmutatta: ez az ünnepség valóban a miénk, mindannyiunké.
Az 5-12. évfolyamos diákjaink az első órában élőben hallgathatták meg a vendégek személyes történeteit. Mindkét hölgy kiváló anekdotázónak bizonyult. Könnyedséggel, őszintén és lebilincselően meséltek azokról a napokról, amelyek meghatározták sorsunkat. Szavaik magukkal ragadták a diákokat, és olyan atmoszférát teremtettek, mintha ott lettünk volna velük 1956 októberében.
„Mennyi bátor fiatal mert kiállni!”
„Életüket adták a hazáért, a szabadságért” – mesélték vendégeink. Részletesen beszámoltak arról, milyen volt a pincében bújva várni, hogy vége legyen a harcoknak. Várni a bizonytalanságban, miközben odakint történelmi események döntenek az ország és mindannyiuk jövőjéről.
Az egyik legmegrendítőbb részlet az áldozatok száma volt: „Összesen 2650 ember halt meg. Nagyon sokan ártatlanul – volt, aki éppen kenyérért állt sorban, amikor lelőtték.” Az események után körülbelül 200.000 ember hagyta el Magyarországot, sokan közülük soha nem térhettek haza. „Én visszajöttem” – mondta vendégünk meghatódva – „és a mai napig, amikor a magyar Himnuszt hallom, kicsordul a könnyem.”
Kézzelfogható történelem
A történetek mellett diákjaink kézzelfogható tárgyi emlékekkel is találkozhattak. Megtekinthettek egy valódi, 1956. október 23-i újságot, amelyet vendégünk évtizedeken át megőrzött. Belelapozhattak egy különleges könyvbe is – egy fiú naplójába, aki az 56-os események alatt írta. A napló nem csak írást, hanem rajzokat is tartalmazott, megindító dokumentuma azoknak a napoknak, amikor minden bizonytalanná vált.
A múlt és a jelen találkozása
A két hölgy mesélése révén diákjaink valóban átérezhették, milyenek voltak azok a forradalom napjai. Megértették, milyen volt a mindennapok bizonytalansága, a félelem és a remény egyidejű jelenléte. És bár a megtorlásról és a koncepciós perekről is szó esett, a legerősebb üzenet mégis az volt, amit a bátor fiatalok példája hordozott: vannak értékek, amelyekért érdemes kiállni.
Az ünnepség méltó lezárásaként Sallai Flóris, 8.a osztályos diákunk szavalta el Nagy Gáspár Október végi tiszta lángok című versét, amely a forradalom eszményeit és a szabadságért küzdő fiatalok áldozatvállalását idézi meg, tovább erősítve ezzel a megemlékezés ünnepélyes hangulatát. Nyerster Péter, DÖK elnök virággal köszöntötte a rendezvény végén vendégeinket, ezzel is kifejezve a diákközösség háláját és tiszteletét.
Hálásak vagyunk vendégeinknek, hogy vállalták a meghívást, és ennyire hiteles módon, személyes emlékeiken keresztül hozták közel 1956-ot diákjainkhoz. Az ő történeteik révén nemcsak azt tanulták meg a fiatalok, mi történt, hanem azt is megértették, mit jelent a szabadság, és miért érdemes érte harcolni.
Ünnep az alsó tagozaton
Az alsós diákjaink számára Bakonyi-Babos Bea és Peller Judit tanárnők készítettek ünnepi műsort, amelyet egy modern barikádra terveztek. A kisebbek előadása szintén megmutatta, hogy a hazaszeretet és a szabadság értéke minden korosztály számára érthető és fontos.
Köszönjük felkészítő tanáraink áldozatos munkáját, és minden diákunknak, hogy nyitott szívvel fogadták vendégeink történeteit. Az ilyen különleges napok emlékeztetnek bennünket arra, miért elengedhetetlen a történelem átadása – nem csupán tényeket, hanem érzéseket, élményeket és értékeket is közvetítve.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei örökre példaképeink maradnak. És akik átélték azokat a napokat, élő híddá válnak számunkra a múlt és a jelen között – egy múlt, amelyet soha nem szabad elfelejteni.
