HATÁRTALANUL

Az első napon korán reggel indultunk az iskolától, s már délben Nagyváradon voltunk.

Rövid séta után megérkeztünk a Püspöki palotához. A kedves tárlatvezetőnk sokat mesélt a város történetéről és a város védőszentjéről, Szent Lászlóról. A múzeum leghíresebb része Szent László koponyacsontjának egy darabja, a Szent László-herma.

Ezután átsétáltunk a város központjába. Ott a Holnaposok szoborcsoportban felismertük Ady Endre szobrát.

Innen a Király-hágóra mentünk, ami Erdély kapuja. Itt gyönyörködtünk a kilátásban.

Majd megnéztük a Körösfői templomot. Kalotaszeg és környékének magyarsága főként református vallású. Templomai kivétel nélkül középkori építésű, főleg gótikus műemlék épületek. Templomépítészet szempontjából az egyik legegységesebb arculatú magyar tájegység. A templomokhoz jellegzetesen fiatorony tartozik. Jellemző a festett fakazettás mennyezet.

Szállásunk a kalotaszentkirályi Püspök panzióban volt, ahol meleg vacsorával vártak bennünket.

A második nap kora reggel keltünk és azonnal elindultunk a magyarvalkói templom felé. A templom azért volt különleges, mert maga Szent László is járt azon a helyen. Elmeséltek nekünk egy legendát róla, miszerint üldözőinek aranypénzt szórt, s azok megálltak felkapdosni, így nyomát vesztették. Manapság ezeket úgy hívják, hogy Szent László pénze, s kis kavicsok formájában mi is hoztunk haza belőle.

Ezután a zsibói Wesselényi-kastély botanikus kertjét néztünk meg, s annyira hideg volt, hogy a befagyott tavon is tudtunk csúszkálni.

Ez a történelmi kert Erdély egyik legrégebbi és legjelentősebb botanikus kertje, amely a 19. század elején alakult ki. A kertet idősebb Wesselényi Miklós (akit a „zsibói bölénynek” is hívtak, a híres „árvízi hajós” édesapja volt) kezdte el kialakítani, angolkert stílusban.

A napot egy kis kirándulással zártuk a Sárkányok kertjébe. Ez Almásgalgó határán van, s Erdély hét csodájának egyikeként is tartják számon.

Itt különleges alakú sziklaformákat csodálhattunk meg: kúpok, oszlopok, gombák, ember és állat formájú képződmények között vezetett az utunk. 

Az utolsó napon megcsodáltuk szállásadónk udvarán található, az 1850-ben épült tájházat egy tiszta szobával, fafaragó műhellyel és tányérgyűjteménnyel.

A kalotaszegi népviselet az erdélyi magyarság egyik legismertebb népviselete. Erdély hímzésekben leggazdagabb vidéke a sokféle hímző technikát, a hímzett holmi mennyiségét és a hímzés kivitelezését illetően.

Utolsó állomásunk Kiskoh településen, az Apuseni Nemzeti Parkban található Medve-barlang volt. Nevét az itt feltárt barlangi medve csontvázáról kapta, különlegessége, hogy alig pár hasonló csontváz létezik a világon. Végigsétáltunk a 1,5 kilométer hosszú cseppkőbarlangon.

Néhány apró ajándék vásárlása és a szabadban elköltött ebéd után fáradtan, de élményekkel gazdagodva indultunk haza.

Jó volt látni, hogy a határainkon túl is élnek magyarok, akik a nehéz idők ellenére is őrzik nemzeti identitásukat és a helyi értékeket.