„A megoldásra minél többször a diák jöjjön rá, az összefüggéseket együtt fedezzük fel!”
Katona Dániel matematikatanár és angol bölcsész és tanár diplomáit az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte. Több mint tíz évig tanított a Békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumban. 2016-tól az ELTE Matematika Doktori Iskola Didaktika programjának hallgatója, és tagja az MTA-Rényi Felfedeztető Matematikatanítás Kutatócsoportnak, ahol feladata a felfedeztető matematikatanítás kutatása.
Dániel a Creascolába azért jelentkezett, mert lehetőséget kap arra, hogy részt vegyen egy innovatív, tapasztalat alapú tanulásra építő iskola létrehozásában. A pedagógiai fejlesztés folyamatából a benne résztvevő tanárok is nagyon sokat tanulnak, a tanterv kialakítása során rengeteg új szempont merül fel a saját ötletek megosztása és a külföldön működő példák adaptálása közben.
Az iskolában matematika-tanárként a felfedeztető matematika oktatását készíti elő.
A felfedeztetés a tanár úr értelmezésében „a minél nagyobb mértékű önálló gondolkodásra, kísérletezésre, illetve az összefüggéseket kereső és a megértést mindig célzó közös alkotásra, „vitákra” épülő tanítás-tanulást jelenti. Adott problémákból indulunk ki, a tanulók pedig lehetőség szerint maguktól, majd közösen ötletelve jönnek rá a megoldásra. "Többen gondolják azt, hogy ez a módszer csak az úgynevezett tehetségeseknek való, de én ezt egyáltalán nem osztom. Egyrészt mindenki jó valamiben és hozzá tud tenni valamit a közös gondolkodás során, másrészt minden tanuló számára tálalható úgy egy kérdéskör, amelynek (részben) önálló felfedezése kihívásokkal teli ugyan, de örömet ad neki.”
A tanár úr szerint az, hogy a Creascolában is a NAT keretein belül tanítanak, nem jelent majd nagy korlátokat. Az új NAT a matematikatanításra egy olyan általános, részben felfedeztetőnek deklarált módszertani koncepciót fogalmaz meg, mely értelmezhető akár pont úgy, amit ők szeretnének. Ugyanakkor különbség például, hogy a kötelezően előírthoz képest a Creascolában a 7. évfolyamtól sem fogják lecsökkenteni háromra a heti négy óra matematikát, amely több lehetőséget biztosít az elmélyült munkára és a NAT tartalmi szabályozásából adódó esetleges korlátok feloldására, a megterhelőnek tűnő anyagmennyiség megfelelő feldolgozására.
Vajon az iskolának elsősorban a tudásanyagot kell-e átadnia a gyerekeknek, oktatnia kell őket, miközben – ahogy ezt sokan ki is mondják – a nevelésük a szülők felelőssége? Dániel szerint ezek a folyamatok összefüggnek: amikor tanulunk valamit, mindig formálódik a személyiségünk, „nevelődünk” is, és fordítva, amikor nevelődünk, tanulunk is. Nem lehet tehát élesen szétválasztani. Az iskolában és otthon is zajlik mindkettő, ezért is helyeznek ebben az iskolában hangsúlyt a szülőkkel való kapcsolattartásra és együttműködésre. Ugyanakkor tudatosan építeni kell a kortársakra, hiszen 10-18 éves korban különösen fontos a hatásuk, ezért is jobb együtt mozgatni az osztályt közösségi célok mentén, hamar összekovácsolni a gyerekeket. E szemlélet részeként osztályfőnöki nevelő munkája számára legalább annyira fontos, mint hogy igazán jó matektanár legyen.
„Mindig együtt kerestük a kihívást, a szokatlant, valamit, amivel az unalmasnak tűnő dolgok is szórakoztatóvá válnak. (…). Büszkék vagyunk Katona tanár úrra, hogy ezt az utat merte kijelölni nekünk, és mint társ végigjárta velünk. Büszkék vagyunk arra, hogy olyan dolgokat csinálhattunk, amik elsőre bolondságnak tűnhetnek” – mondta róla ballagási beszédében egy diákja, amit nagyobb elismerésnek tart, mint eddigi tudományos kitüntetéseit.
