A hetedik osztály kirándulása a székelyeknél és a csángóknál

Nagy lelkesedéssel indultunk útnak a várva-várt napon, május 11-én, hajnalban, hogy egy hetet tölthessünk a történelmi Magyarország és Erdély talán legszebb részén, Gyimesben, vagy ahogyan arrafelé mondják, „Patakországban”.

A Határtalanul Program

A Határtalanul Program pályázatán a mindenkori hetedik osztályosoknak adódik lehetőség, hogy a Kárpát-medence valamely választott részére utazzanak, ott kapcsolatokat építsenek, barátságokat kössenek a szintén magyar kortársaikkal, és mindeközben rengeteget tanuljanak, tapasztaljanak a természeti és kulturális környezetről is.

Így volt ez velünk is, bár nagyon sokat kellett utaznunk, hiszen az egykori Magyar Királyság legkeletibb részére mentünk – de nem bántuk meg a hosszú buszutazást. Sőt!

Megérkezés – tündérország fogad

Koraeste, mire megérkeztünk Gyimesközéplakra, mintha egy más világba, egy tündérországba csöppentünk volna. Élénkzöldben pompázó hegyi rétek, hatalmas sötét fenyvesek és végtelen nyugalom vett körül minket az azúrkék égbolt alatt.

Gyimesben a gyimesi csángók élnek – ez a különleges, egyedi magyar népcsoport nagyon szép, archaikus magyar nyelven beszél, szinte minden szavukat értettük. Ők főként az 1764-es madéfalvi veszedelem elől menekültek a Gyimesi-szorosba Székelyföldről, és megőrizték a hegyvidéki életformát, az állattartást és a gazdag hagyományvilágot.
Gyönyörű szállásunkon házigazdánk, Ági néni várt minket, aki kedves határozottságával bemutatta a helyet. Az egész hétre jellemző volt, hogy nagyon finomakat főzött nekünk – így a csángó konyha remekeivel is megismerkedhettünk.

Kirándulások és természeti csodák

Minden nap kirándultunk egy nagyot, és rengeteg szép helyre jutottunk el. Végigsétáltunk a Békás-szoros egy részén, meghódítottuk a Kis-Cohárd csúcsát (1344 m), aminek szédítő magasságából pazar kilátás nyílik a Gyilkos-tó fölé magasodó Hagymás-hegység szirtekkel takart gerinceire.

Megnéztük az „Ezeréves határt” is Gyimesbükkön, a most felújított Rákóczi-várral együtt, és elmentünk a Nyerges-tetőre is, ahol a székely hősök emlékére kialakított hatalmas kopjafa-erdő fogadott minket.

A Szent Anna-tó vulkáni krátere nem a legkellemesebb idővel fogadott, de annál jobban esett a gőzölgő kürtőskalács és a forró tea a tó partján. A Szent Anna-tó meglátogatása után pillantottuk meg az út mellett az első macinkat is – mire lelassítottunk a busszal, medvénk eliszkolt a sűrűbe, de egy fotót azért még engedett nekünk…

Magyar–magyar találkozó: csángó–magyar focimeccs

Nagy élmény volt a gyimesfelsőloki hetedikesekkel közös napunk is. Az ismerkedés és közös éneklés után játék következett, majd a nap koronája a csángó–magyar focimeccs volt – ahol a kezdeti gólzápor után kiegyenlített csapatunk, sőt át is vette a vezetést a félidei 6-1-ről felállva, de aztán egy igazságos döntetlennel zárult a rangadó (7-7).

A havasi pásztoroknál

Indulásunk előtti utolsó nap a havasi pásztorokat látogattuk meg, akik tavasztól őszig a hegyekben legeltetik nyájaikat, csordáikat, és ott is élnek velük a „kalibákban”. Egy ideig kétlovas csángó szekerek könnyítették utunkat, majd igazi hegymászás következett – mindez 30 fokban, szikrázó napsütésben.

A pásztoroknál finom sajtokat, ordát és puliszkát ebédeltünk; aki sok tápanyagot veszített a túrázás közben, az még szalonnát is süthetett magának.

A gyönyörű időben gyalog indultunk vissza szállásunkra a csodálatos hegyek között – igaz, az út egy picit hosszabbra sikerült, hiszen egy igazi „házőrző” tehén nem engedett át a saját rétjén, így ki kellett kerülnünk a fújtató, lábát emelgető és határozottan felénk bólogató bocikát.

A hetünket a világ egyik legszebb fekvésű bobpályáján való száguldással fejeztük be mindenki nagy örömére.

A gyönyörű táj, a kedves emberek, a magyar történelem megannyi emlékhelye és a sok közös játék, élmény örökre emlékezetes marad mindannyiunk számára…

Gyimesbe még visszamegyünk!